Székely Zsuzsa: Hogyan segíthetik az örökbe fogadó szülők
a roma gyermekük identitásának a fejlődését?

Koller Éva pszichológus volt a vendégünk

Örökbefogadottak tapasztalatai az örökbefogadottságról

A klubtalálkozónkon két örökbefogadottként felnőtt fiatal lány volt a vendégünk, akik részben meséltek, részben kérdésekre válaszoltak életük epizódjairól örökbefogadottságuk szempontjából.

Egyikük (A.) egykeként nőtt fel, másfél éves korában fogadták örökbe és az elmúlt héten vette át diplomáját az (...) Egyetemen. Most fogja kezdeni felnőtt életét.

Másikuk (E.) 2és fél éves volt örökbefogadásakor, újszülött korától csecsemőotthonban nevelkedett. Hazaérkezése után nem sokkal szüleinek vérszerinti gyereke született (ő a nagyobbik öccse), majd amikor a család tudomására jutott, hogy egy vérszerinti öccse is örökbeadhatóvá vált szintén csecsemőotthonban, akkor őt is örökbefogadták.

Sokan voltunk és röpködtek a kérdések és a válaszok. A nagy érdeklődést látva, mindkét vendégünk megígérte, hogy máskor is szívesen eljön, sőt egyikük a mamáját, másikuk a papáját biztos rá tudja venni, hogy egy hasonló beszélgetésre eljöjjön - mondták.

Két fontos üzenete volt mind a két lánynak az örökbefogadók felé:

• Mindig legyenek őszinték, semmi olyat ne mondjanak, amit később korrigálni kell. Ne titkolózzanak, ha azt szeretnék, hogy a gyerekük is őszinte legyen hozzájuk
• Az örökbefogadás nem titok, de (érzékeny) magányügy. Engedjék meg, hogy a gyerek döntse el, hogy mikor és kivel akar erről beszélni családon kívül.

A Mózeskosár egyesület, és a klubtagok nevében köszönjük hogy eljöttek, és megosztották örökbefogadottságuk több éves tapasztalatait.

Dénes Zsuzsa pszichológus

Pulay Klára: Veszteségek az örökbefogadásban

Pulay Klára témájára (Veszteségek az örökbefogadásban) rengetegen voltunk kíváncsiak. A belső, nagyobb teremben kezdtünk gyülekezni, de a szoba többszöri átalakításával, újabb és újabb székek, sámlik behozatalával sem jutott mindenkinek ülőhely. A később jövők a nyitott ajtóban állva hallgatták végig Klári gondosan felépített, izgalmas, sok gondolatot ébresztő előadását. Sorra vette, elemezte az örökbefogadó szülők (elsősorban az anya) veszteség élményeit, az örökbefogadott gyerek veszteségeit, a közös veszteségeket, ezek mindennapi megnyilvánulásait, illetve a sok nehézséget okozó jelenségek felvázolása után beszélt arról is, mit tehetünk annak érdekében, hogy ezek a "veszteségek" ne elfelejtődjenek, hanem a tudatosulás után feldolgozásra kerüljenek.

Néhány tünet, aminek az oka esetleg az örökbefogadott gyerek feldolgozatlan "veszteség élményéből" fakad:

• Harag, ellenszegülés az örökbefogadó szülőkkel. Bármennyire is a szülőkre irányul, tudni kell, hogy nem nekik szól, hanem a helyzetnek. A gyerek nem tudja feldolgozni az "ősveszteséget", hogy nem kellett a vérszerinti szüleinek.
• Semmi nem jó, amit az örökbe fogadók mondanak, tesznek. Ilyenkor általában rejtett lojalitást érez a vérszerinti szülők iránt.
• A kellemetlen viselkedések mögött sokszor félelem áll. Félelem attól, hogy elutasításra talál, hogy újból elhagyják, hogy újra elveszíthet mindent. És miután az örökbefogadó szülők az ilyen viselkedésekre gyakran (és érthetően)ingerülten, haraggal reagálnak, a gyerek igazolva látja félelmét, úgy érzi nem szeretik, nem fogadják el őt a szülei. Éppen úgy, ahogy az eredeti szülei sem fogadták el.

Mit tehetünk? A hallgatók közül a legtöbben valószínűleg erre a kérdésre várták a választ. Két gondolat Pulay Klári lehetséges megoldásai közül:

• Engedjük a gyereket haragudni! Ne vegyük személyes sértésnek a haragját, ne érezzük hálátlannak, ne akarjuk jó kedvre deríteni, amikor dühös, szomorú, haragszik. Éppen elég oka van a haragra akkor is, ha mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy jól érezze magát a családunkban.
• Beszélgessünk vele minél többet, hogy elmondhassa, kimondhassa, ami bántja. Akkor sikeresek ezek a beszélgetések, ha a gyerek azt éli meg, hogy "az anyámmal való beszélgetés után jobb lett"!

Több kérdés érkezett Klárihoz az előadása után. Konkrét történetek, kérdések, dilemmák a mindennapokból. Az idő elszaladt, nem sikerült minden kérdésre kimerítő, megnyugtató választ adni. Megígérjük, hogy folytatása következik.

Az egyedülálló szülőség nehézségeiről

Az évad utolsó Klubja: Tematikus klub az egyedülálló szülőség nehézségeiről. Nagyszerű, gondolatokban gazdag klub összejövetel volt a nyár előtti, utolsó találkozónk, június végén. Meghívott előadónk Nagy Zsóka volt, aki évekkel ezelőtt az egyedül maradt, vagy gyermeküket egyedül vállaló anyák számára létrehozta az "egyszülős klub"-okat, mediátorként pedig számtalan családi konfliktusnak, drámának a tanúja, segítője. Sokan voltunk kíváncsiak előadására, több új, először hozzánk látogató vendéget is üdvözölhettünk sorainkban. Zsóka több témát is felvetett, lehetett választani, végül bevezető gondolatai után inkább a tőlünk származó, aktuálisan felvetődött nehézségekről beszélt, kérdésekre válaszolt. Néhány gondolat, ami elhangzott az este folyamán:

Praktikus tanácsok egyedülálló örökbe fogadó szülőknek:

• Ne a külsőségekkel törődjünk, sokkal inkább a segítő kapcsolatainkat biztosítsuk már időben! Legyen aki majd elszalad a gyógyszertárba, ha beteg a gyerek, aki át tud jönni éjszakára, ha bajban vagyunk, aki segít, ha mi magunk vagyunk betegek, kimerültek.
• Nem szabad mind a két szülő szerepét felvállalni. Az anya maradjon csak anyja a gyerekének.
• Fontos a "hitelesség" a nevelés sikere szempontjából (is). "Én milyen vagyok?" Ne akarjak más, jobb, szigorúbb, engedékenyebb lenni.
• Könnyen megszűnhet a szülő saját élete, helyette a gyermek életét kezdi élni ő is.

Örökbefogadottak tapasztalatai az örökbefogadottságról, gyökérkeresésről

dr. Fischer Eszter pszichológus - Modern mostohák

Az elmúlt összejövetelünkön, amint utolsó hírlevelünkbe megírtuk, dr. Fischer Eszter pszichológus volt a vendégünk, a "Modern mostohák" c könyv szerzője. Ebben a kis könyvében az un. patchwork családok / amikor a házasságba az egyik, vagy mindkét fél hozza a korábbi házasságából született gyermekét/ mindenféle gondjáról ír, ezen az estén ezeket a gondokat megpróbálta párhuzamba állítani az örökbe fogadás során felmerülő problémákkal. Voltak történetek, kérdések, beszélgettünk. Néhány gondolat az estéből: Hosszú és nehéz folyamat a "mozaik-család" összeszoktatása, tele buktatókkal.
Csapda például, ha azt gondoljuk, hogy a mozaik családnak olyannak kell lennie, mint a "mag-családnak" /apa, anya, közös gyerekek/. Csapda, ha nevelni próbáljuk a másik fél gyermekét, még akkor is, ha ezt nehéz megállni, hiszen más szokásokat, más viselkedést, esetleg más értékrendet hoz magával a saját családjából.
Sok kanyar és sok idő után sikernek tekinthetjük, ha egy laza, de jó "rokoni" kapcsolat alakul ki az új "családtagok" között.
Elmondtuk neki, hogy bár nagyon tetszett a könyve, többen hiányoltuk belőle a gyerekeket. Főleg a felnőttek szemszögéből közelítette meg a problémákat, pedig az igazi "áldozatoknak" a gyerekeket érezzük. Egyetértett, és azt mondta, hogy egy újabb kiadásban nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy mit élnek át a gyerekek ezekben a helyzetekben. Ebben az első könyvében azt a sok tévhitet és illúziót, sztereotípiát akarta eloszlatni, ami a köztudatban él a "mostohákkal" szemben. Hogy érzelmeket, pozitív érzelmeket várunk el magunktól, a másiktól, aztán ha nem sikerül, jön a lelkiismeret furdalás, vagy a harag egymással és a gyerekkel szemben.
Egyébként még azt is mondta, hogy hosszú távon nagyon jó tapasztalata van a patchwork családokkal, ha "megmaradnak", akkor ez a kiterjedt, szövevényes család-hálózat sok új élménnyel, értékkel gazdagíthatja egymás életét. De ehhez nagyfokú intelligencia, elfogadás, türelem kell a felnőttek részéről.... Érdekes, jó kis este volt!

Élettörténet Könyv Tréning 2016.04

Összefonódó életek, fonódó sorsok.

2016. márciusi játszóház

2015. Őszi játszóház

2015. Tavaszi játszóház