Veled, nélküled. Örökbefogadás: valóban olyan egyszerű?

Az írónő örökbeadás után 22 évvel térhetett vissza Új-Zélandra, hogy megkereshesse fiatal felnőtt lányát. Találkozásuk meghatározó volt számára, azóta sokféle formában foglalkoztatja személyes története. Ennek egyik megnyilvánulása az a kutatás, melyben más szülőanyák tapasztalataira volt kíváncsi: hogyan élték meg az örökbeadást, és utána milyen hatást gyakorolt ez az életükre. Ebből készült 1993-ban a „Veled, nélküled” című könyve.

A háromszög néma oldala

Sue Wells fél évszázaddal ezelőtt, 17 évesen adta örökbe a lányát, akit lányanyaként szült Új-Zélandon. Ma Nagy-Britanniában él, szociális munkásként dolgozik, még két lánya született, s azóta az örökbeadott lányával is újra találkozott. Sue-val a Mózeskosár Egyesület 25 éves konferenciáján beszélgettem, ahol előadást is tartott. Az egyesület kiadta magyarul Veled, nélküled címmel Sue Wells könyvét, amely 16 lemondó anya történetét tartalmazza, akik a múlt század hatvanas-nyolcvanas éveiben, Nagy-Britanniában és Új-Zélandon adták örökbe a gyermeküket. Néhány írásban az örökbeadott gyermek és az örökbefogadó szülő is mesél. Sue célja bemutatni az örökbefogadási háromszög „láthatatlan” oldalát, a vér szerinti anyák szemszögét, s a kapcsolattartással járó nyílt örökbefogadás népszerűsítése. Vele és a Mózeskosár egyesület vezetőségének alapító tagjaival készített interjút Mártonffy Zszuzsa az örökbeadó anyák helyzetéről. A riport az örökbe.hu blogon olvasható.