Nüno kalandja – a 2024-es családi kirándulás meséje

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kicsi, vidám nünüke, akit Nünónak hívtak. Nüno egy dinnyebokorban lakott, melynek levelei között nap mint nap játszadozott és mókázott. Egyik reggel, amikor Nüno kinézett a kicsiny ablakán, meglátta a távoli hegycsúcsot, amely csillogó hóval volt borítva. Azonnal elhatározta, hogy elindul, és megmássza azt a hegyet.

Nüno útnak indult, és hamarosan egy mocsárhoz érkezett. A mocsárban pallók vezettek át, amelyeken óvatosan kellett átkelnie, hogy ne essen bele a ragacsos sárba. Ügyesen egyensúlyozott, és végül sikeresen átjutott a mocsáron. Amikor átért, egy vidám kislány szaladt oda hozzá, kezében egy csillogó gyűrűt tartott.

„Láttam, hogy milyen ügyesen keltél át a pallókon!” mondta mosolyogva. „Te egy nagyon bátor kis nünüke vagy, hogy nekivágsz egy ilyen útnak! Ajándékozok ezért neked egy gyűrűt, mert ma van a születésnapom, és azt gondoltam, ma én fogok meglepni valakit egy ajándékkal. Neked adom ezt a gyűrűt, és ha valaki akadályozna az utadon, csak használd a gyűrűt, és elvakítja őt!” Nüno megköszönte a gyűrűt, és boldogan folytatta útját.

Továbbhaladva Nüno útját egy magas fal állta. Nüno nem félt a kihívástól, és felkapaszkodott a falra. A túloldalon egy kisfiúval találkozott, aki egy hatalmas ajtó előtt állt. Az ajtó bezáródott, és a kisfiú nem tudott bejutni.

„Képzeld,” mesélte a kisfiú. „Ez az ajtó mindig bezáródik, és sosem tudom kinyitni. Apukám készített nekem egy különleges fadarabot, ami kinyitja a zárt ajtókat, ha hozzájuk dobod. De most nem tudok vele mit kezdeni, mert ez az ajtó már nem vezet sehova. Neked adom, talán hasznodra lesz a kalandjaid során!” Nüno hálásan elfogadta a fadarabot, és továbbindult a hegy felé.

Ahogy ment, mendegélt, egy nagy pókháló állta útját, amelyben egy kedves pók lakott. Megengedte Nünonak, hogy átmásszon a hálóján, aki ügyesen átcsusszant a pókhálón, majd vidáman integetett a póknak, aki barátságosan visszaintett.

Nüno épp egy mezőn haladt keresztül, amikor egy kislány szaladt oda hozzá. A kislány kezében egy parfümös üveget tartott. „De jó, hogy jössz!” mondta a kislány. „Ma reggel találtam ezt a különleges parfümöt, de nincs rá szükségem. Azon gondolkodtam, mit tegyek vele. Kipróbáltam, és képzeld, ha valakire ráfújok belőle, elájul tőle. Lehet, hogy neked jól jön még, ha valaki meg akarná akadályozni az utad! Neked adom!” Nüno megköszönte a parfümös üveget, és továbbindult.

Nüno ment tovább, ujján a csodás gyűrűvel, egyik zsebében a fadarabbal, másik zsebében a parfümös üvegcsével. Egyszer csak meglátott három kis állatkát: egy kis mocsári teknőst, egy színes sárgarigót és egy kecses szitakötőt. Mindhárman nagyon meg voltak ijedve, mert közeledett egy nagy vihar, és nem volt hova menekülniük. Megkérték Nünót, hogy segítsen nekik házat építeni, mert ők már próbálkoztak, de nem sikerült. Az első házukat elvitte a szél, a másik pedig összedőlt. „Segíts nekünk, Nüno, ha nem lesz egy biztonságos házunk, a vihar elpusztít mindent!” Nüno készségesen beleegyezett, és nekiláttak a munkának.

Összehordták az építőanyagokat, fadarabokat és nádszálakat. Sietniük kellett, nehogy a vihar meglepje őket. Az építkezés nem zajlott zökkenőmentesen: Nüno éppen egy szöget kalapált, amikor a gyűrű véletlenül kiesett a zsebéből, és elvakította a teknőst. Jó időbe telt, mire a teknős újra látott. Amikor pedig az ablakokat próbálták beszerelni, a parfümös üveg véletlenül összetört, és a parfüm illatától elájult a sárgarigót. Az építkezés újra megállt, amíg a rigó magához tért. Végül csak elkészült a ház, behelyezték az ablakokat, az ajtót is a helyére tették. Minden a helyén volt, amikor észrevették, hogy elfelejtettek kulcsot készíteni, így nem tudtak bemenni a házba. Nüno ekkor elővette a kisfiútól kapott fadarabot, és ahogy az ajtóhoz vágta, az ajtó kitárult előttük.

A kis teknős, a sárgarigó és a szitakötő nagyon hálásak voltak Nünónak. Csodás házavató bulit rendeztek, ahol pogácsát és cseresznyét ettek.

Az ünnep után Nüno elindult tovább, hogy megmássza a hegycsúcsot, de ígéretet tett, hogy visszatér, és újra meglátogatja az új barátait. Így aztán a kis nünüke, aki egy dinnyebokorban kezdte az útját, vidáman folytatta az útját, ahol újabb és újabb kalandok vártak rá.

És itt a vége, fuss el véle, Nüno még mindig úton van a mesék hegycsúcsa felé.